Reinkarnáció

Mi történik velünk, amikor meghalunk?  Voltak-e más életink a jelenlegi életünket megelőzően? Ezek a kérdések vitathatatlanul felmerülnek mindenkiben. Ahhoz, hogy megértsük a válaszokat, először meg kell értenünk az akció–reakció, a karma törvényét.

A fizika világában van egy jól ismert törvény: minden hatással szemben fellép egy vele egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú ellenhatás. A mentális szférában is érvényes ez a törvény.

Valahányszor véghez viszünk egy cselekedetet, elménk állapota megváltozik, és amikor tapasztaljuk a válaszreakciót, elménk visszatér eredeti állapotába és örömet vagy fájdalmat érzünk, az eredeti akció természetétől függően. Ha nem változik közben az idő, a hely és a személy, a reakció az eredeti akcióval egyforma erősségű lesz.

Van azonban egy másik lehetőség is, amikor a cselekedet nem vált ki azonnali válaszreakciót. A késleltetett reakció nagyobb intenzitású lesz, mint az eredeti akció volt. Azt az elmeállapot változást  amely bizonyos ideig alvó, kifejezetlen marad, az Ananda Marga filozófiájában samskarának nevezik.

Visszatérve az újjászületésre vonatkozó eredeti kérdésre, most már jobban megérthetjük, mi történik a halál pillanatában. A hatás–ellenhatás törvénye értelmében meg kell tapasztalnunk minden cselekedetünk eredményét, és bizonyára naponta érnek olyan örömök és fájdalmak, melyek sokkal korábbi cselekedeteink eredményei. Ha valaki egy olyan pillanatban hal meg, amikor összes samskarái beteljesültek, és nem keletkeztek újak, akkor elméje tiszta állapotban lesz és beleolvad a Kozmikus Elmébe. Ezen  állandó beolvadás szanszkrit neve Moksa.

A valóságban azonban nagyon nehéz az összes samskarát kimeríteni, és olyan életet élni, amely nem hoz létre újakat. A halálunk idején még meglévő, felhalmozódott ellenhatásoknak kifejeződésre kell jutniuk, de a fizikai test, ami által érvényesülhetnének már nincs többé. Ezért egy másik testre van szükségünk, újra kell születnünk.

Ahhoz, hogy megérthessük a reinkarnáció folyamatát, meg kell értenünk, mi is az élet. Az Ananda Marga filozófiája szerint az élet az elme és a test párhuzamos létezése. Minden testhez és minden elméhez tartozik egy speciális hullámhossz. A jógik ugyanazt mondták, mint a mai modern fizika. Nevezetesen, hogy az egész univerzum rezgésben van, és a rezgések hullámhosszai különbözőek. Testünknek is, elménknek is van egy speciális hullámhossza. Amikor ezek párhuzamban vannak, akkor élünk. Ha azonban történik valami fizikai testünkkel, pl. baleset vagy betegség, akkor megváltozhat fizikai hullámhossza, és megszűnik a párhuzamosság. Ebben az esetben beszélünk fizikai „halál okról”. Ehhez hasonlóan az is előfordulhat, hogy testünk megfelelően működik, de valami súlyos mentális sokk éri elménket, amely megváltoztatja elménk hullámhosszát, s így megszűnik a párhuzamosság. Ezt pszichikai „halál ok”-nak nevezzük .

Van egy másik lehetőség is, amely spirituális „halál ok” néven ismert. A nagyon fejlett spirituális személyek elméje felszívódik a kozmikus elmébe, amelynek rezgése végtelen hullámhosszúságú egyenessel ábrázolható. Ha valakinek az elméje huzamosabb időn át párhuzamos a kozmikus entitáséval, az illetőnek megszűnik fizikai testével való párhuzamossága. Ebben az esetben a személy „elhagyja“ testét és eléri a moksa állapotot. Ez nem halál a megsemmisülés értelmében, hanem a végtelen szépségbe való beolvadás.

 Amikor valaki meghal, testének életereje (pranája) nem-egyensúlyi állapotba kerül és elhagyja testét. Elvesztvén életerejét fizikai teste nem működik tovább. A korábban élő test minden öröm, fájdalom és öntudat érzetét elveszti. Bár elméje egy „hosszú álom“ funkcióba lép be a halál pillanatában, nem megy tönkre, amikor a teste meghal. A samskarák tovább léteznek, és rögzülnek a kauzális elmében.

Az inaktív elmének van egy speciális hullámhossza a samskarák típusának megfelelően, és ha van valahol az univerzumban egy fizikai test, amelynek hullámhossza párhuzamos ezen elme hullámhosszával, akkor ez az elme újra fog születni ebben az új testben. A élőlénynek lehetősége lesz megtapasztalni az előző életében összegyűjtött potenciális ellenhatásokat.

Milyen hosszú lehet ez az átmeneti időtartam? Lehet nagyon rövid, de lehet több ezer év is. Az a fontos, hogy létezni kell egy olyan megfelelő testnek valahol a kozmoszban, amely illeszkedik az inaktív testnélküli elme és lélek rezgéséhez. A tibeti buddhizmusban mihelyt meghal egy spirituális vezető (láma), tanítványai keresik reinkarnációját egy újonnan született gyermekben. Alkalmas utódot azok között a fiatal gyermekek között keresnek, akiknek ugyanazok a samskarái, mint az elhunyt lámáé voltak. Van egy teszt, amelyben a láma bizonyos tárgyait odateszik a gyermek elé. Ha a gyermek felismeri ezeket a tárgyakat, ez arra utal, hogy esetleg ő az inkarnáció.

A reinkarnáció témájában egy szokásos kérdés az, hogy vajon az ember vissza tud-e emlékezni korábbi életeire. Négyéves korig a memória tartalmazza az előző életek emlékezetét. Négyéves kor után meg kell szűnnie az előző életkből hozott emlékek özönének, mert különben tudathasadásos személyiség fejlődne ki. A természet pedig azt nem engedi meg, hogy egyetlen testben több személyiség lakjon. Ha az entitás ennek ellenére létrehozza ezt az állapotot, akkor a test meghal.

Bár izgalmas dolog lenne visszaemlékezni előző életeinkre, inkább az tanácsolható minden spirituális törekvőnek, hogy felejtse el múltbeli cselekedeteit (különösen a rosszakat) és kezdjen új életet, a jelenre és egy dicsőségesebb jövőre koncentrálva. Néha azonban, különleges esetekben, esetleg egy nagy spirituális mester „megmutathatja“ egy tanítványának előző életét valamilyen spirituális lecke, tanulság céljából.

Shrii Shrii Anandamurti Ananda Sutram című könyvében a halál állapotát „a kauzális elme hosszú alvásaként“ írja le, és hangsúlyozza, hogy az érzékszervek és az idegrendszer elvesztése miatt nincs öröm- vagy fájdalomérzés ebben az állapotban. Azt is kifejti, hogy ezek a testetlen elmék nem rendelkeznek motorikus szervekkel, és így nem árthatnak az embereknek.

Mint a Teremtés Köréről (Brahma Cakra) szóló fejezetben említettük, az élet és újjászületés sokszori ciklusának végső célja az a pillanat, amikor az egység-tudat túllép az életen és az újjászületésen, és egyesül a nem minősített Kozmikus Tudattal.