Astaunga jóga:

nyolc lépés a tökéletesség felé

 

A tantra célja a tökéletes boldogság megtapasztalása, alkalmazott módszere pedig az elme és a test teljes körű kifejlesztése. Bár a tökéletesség hosszú idő elteltével, természetes eszközökkel is elérhető, van egy jól-meghatározott módszer is a gyorsabban haladni kívánók számára. Ez a gyakorlati út nyolc lépésből áll, és mivel célja a Legfelső Tudattal való egyesülés (jóga), astaunga (astanga) jógának avagy a nyolc lépés jógájának nevezik. Az asta „nyolc”-at, az aunga szó pedig a test egy végtagját jelenti. Ha célunkat, a Legfelső Tudattal való egyesülést kívánjuk elérni, lépésről-lépésre kell haladnunk.

Az első két lépés a yama (jáma) és a niyama (nijáma), az ember mindennapi életében követendő alapvető erkölcsi, morális irányelvek betartása. Viselkedésünk szabályozásával a lét magasabb szintjére kerülhetünk. Az elgondolás nem abból áll, hogy a szabályokat önmaguk kedvéért tartsuk be. A cél sokkal inkább az elme tökéletesítése. Ha ezt elérjük, a szabályok betartása már nem jelent problémát. Elménkben többé nem lesz arra irányuló vágy, hogy olyat tegyünk, amivel árthatunk magunknak vagy másoknak, mivel az elme eléri a tökéletes kiegyensúlyozottság állapotát.

A yama „irányítást”, a yama gyakorlása a külső világgal kapcsolatos cselekedetek irányítását jelenti. Shrii Shrii Anandamurti könyvében: A Guide to Human Conduct (Az élet etikája) világosan megmagyarázza a yama és a niyama különféle vonatkozásait, egyértelmű és egyben praktikus magyarázatot nyújtva a mai modern kor emberének. Itt most röviden áttekintjük a yama és niyama öt-öt alapelvét, bővebb magyarázatot az olvasó Az élet etikája című könyvben találhat.

A yama első elve az ahimsa (áhimszá). Az ahimsa azt jelenti, hogy ne ártsunk másoknak, sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedeteinkkel. Legjobb tudásunk szerint sose okozzunk fájdalmat más élőlényeknek. Ezt az elvet sokszor teljes erőszakmentességként értelmezik, de ha alkalmazását túlzásba visszük, szinte lehetetlenné teszi gyakorlati létezésünket. Példának okáért minden lélegzetvétellel mikrobák ezreit lélegezzük be és öljük meg! E dilemma megoldására Anandamurti azt javasolja, hogy étrendünk összeállításához a lehető legalacsonyabb öntudattal rendelkező élőlényeket használjuk fel, és tartózkodjunk a magasabb fejlettségi fokú élet elpusztításától. Egy másik kapcsolódó probléma az önvédelem kérdése. Erre vonatkozóan Anandamurti azt mondja, hogy az agresszorok és az anti-szociális elemek elleni védekezés jogos. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor erőszak alkalmazása esetén célunk az élet védelme kell, hogy legyen, nem pedig az, hogy fizikai fájdalmat okozzunk, vagy akadályozzuk mások lelki vagy spirituális fejlődését.

A yama második elve a satya (száttyá). A satya meghatározása: „az elme és a beszéd helyes, jóindulatú használata”. Ez azt jelenti, hogy mondjunk igazat, cselekedjünk egyenes és tisztességes módon, úgy, hogy az mindenkinek hasznára váljék. Abban az esetben, amikor a teljes igazság kimondása másokat sérthet, bánthat, a satya szerint inkább mondjuk azt, ami a mások jóléte, boldogulása szempontjából a legkedvezőbb, nem magukat a puszta tényeket. A satya szabályának betartása hatalmas szellemi erőt ad, és rendkívül fontos a spirituális fejlődés szempontjából.

A harmadik elv az asteya (ásztéjá). Az asteya jelentése: ne tulajdonítsuk el azt, ami máshoz tartozik. Ez vonatkozik a tárgyak fizikai eltulajdonítására, visszatartására, de jelenti a mentális, mindössze gondolatban eltervezett lopást is. Azok, akik lopni akarnak, és csak a lebukástól való félelem tartja vissza őket, mentálisan lopnak. Az asteya mind a fizikai, mind a mentális eltulajdonítástól való tartózkodást jelenti.

A negyedik elv a brahmacarya (bráhmácsárjá), amelynek jelentése: a Brahmához tartozónak (Legfelsô Kozmikus Tudat) maradni azáltal, hogy az összes létezőt a kozmikus tudat megnyilvánulásának tekintjük. Az elme mindig felveszi az általa elképzelt dolog alakját. Ha mindent csak anyagi valójában létező tárgynak tekintve gondolkodunk, elménk fokozatosan eldurvul. Ha azonban cselekedeteinknél figyelembe vesszük azt, hogy ezen a világon minden a kozmikus tudat transzformált alakban való megtestesülése, akkor elménk napi tevékenységünk során is a kozmikus tudattal egybeolvadt állapot felé fog haladni. Némely könyvben a brahmacaryát szexuális önmegtartóztatásként írják le. Ez a meghatározás nem helyes, a középkori szerzetesektől származik, akik ily módon próbáltak felsőbbrendűnek tűnni, mint az átlagos, családos emberek.

A yama ötödik elve az aparigraha (ápárigráhá), jelentése: ne gyűjtsünk fölösleges vagyont, ne merüljünk el az élet olyan kellemetességeiben, melyek fölöslegesek az élet megőrzése szempontjából. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen, szolidan éljünk, s csak annyi vagyonunk legyen, amennyi éppen elégséges. E vagyon nagysága változó és nagymértékben függ személyiségünktől, valamint attól a kortól és földrajzi helytől, ahol élünk. Ez fontos elv mind egyéni, mind társadalmi szinten, mivel ha egy személy vagy egy ország a szükségesnél nagyobb vagyont halmoz fel, az más egyén vagy más nép nyomorát eredményezheti. Ezen elv követése a spirituális élet fontos része, mivel ha valaki állandóan a fizikai világ tárgyaival foglalkozik, akkor nem marad ideje a kozmikus tudatra gondolni.

Az astaunga jóga második nagyon fontos része, lépése a niyama (nijáma) elveinek követése. A niyama önszabályozást jelent. Önszabályozás, önkontrol nélkül lehetetlen a magasabb tudatállapot szintjére eljutni.

A niyama első elve a shaoca (száócsá). A shaoca az elme és a test tisztaságát jelenti. Ez magába foglalja az ember külső világának – a test, a ruházat és a környezet – valamint az elme belső világának tisztaságát is. A külső tisztaság a test és a környezet rendszeres tisztántartásával érhető el, míg az elme belső tisztasága az önszuggeszció révén. Azaz, a rossz gondolatokat jó gondolatokkal kell helyettesíteni. Például, ha valaki irigységet, mohóságot érez, el kell gondolkodnia ezen, és egy nagylelkű, bőkezűségről tanúbizonyságot tevő cselekedetet kell véghez vinnie.

A niyama második elve a santosa (szántósá). Ez a kellő szellemi könnyedség állapotának fenntartását jelenti. Amikor elménk valami után sóvárog, az nem a megfelelő könnyedség állapota. Mihelyt vágyunkat kielégítjük, a létrejövő megnyugvást, megkönnyebbülést szanszkrit nyelven tos'anak nevezik. Azok az emberek követik a santosat, akik könnyen jutnak ilyen állapotba, és meg is tudnak maradni benne. A santosa elérése a fentebb említett aparigraha (a fölös javak gyűjtésétől való tartózkodás) gyakorlatával áll szoros kapcsolatban.

A niyama harmadik elve a tapah (tápáh). Ez azt jelenti, hogy a személyes és kollektív fejlődés érdekében áldozatot hozunk, vállaljuk a nehézségeket, nélkülözést, viszontagságokat. Tapahnak azt a szolgálatot nevezzük, amelyért semmiféle ellenszolgáltatást nem kérünk és nem várunk el. Ezt a szolgálatot az igazán rászorulók számára végezzük. Fontos, hogy figyelmünket a nálunk alacsonyabb fokon állók, a gyengébb, szegényebb, kevésbé művelt embertársaink felé fordítsuk, nem pedig a nálunk erősebb, jobb módúak felé. Ha azért vállalunk nehézségeket, hogy egy gazdag embert tápláljunk, akkor az nem egy igazán hasznos szolgálat. A múltban néhány spirituális törekvő önmaga által állított megszorításokat és nehézségeket küzdött le (pl. tűzön járás), de az efféle gyakorlatok nem válnak sem a törekvő, sem a társadalom, sem a Legfelső Tudat javára, így nem segítik a spirituális fejlődést.

A negyedik elv a svadhyaya (szvádjájá), bármiféle spirituális téma tiszta megértését jelenti. Az embernek olvasnia kell más, spirituálisan fejlettebb emberek által írt híres könyveket és szentiratokat, és meg kell értenie, be kell fogadnia azok igazi értelmét. Ha valaki csupán olvassa, de nem érti meg a szövegek mögöttes értelmét, az nem svadhyaya. A svadhyaya azért fontos, mert általa az ember nagy gondolkodókkal kerülhet kapcsolatba, akik azután az egyént az önmegvalósítás útjának folytatására ösztönözhetik.

A niyama ötödik elve az Iishvara pranidhana (isvárá pranidána). Ez azt jelenti, hogy a kozmikus tudatot életünk céljának tekintjük, elfogadjuk, mint az egyetlen ideációt. Ez egy meditációs folyamat segítségével valósulhat meg, melyben a meditáló csak egy dologra, a kozmikus tudatra gondol. Mint korábban említettük, a tantra meditáció közben a tanítvány egy mantrát ismétel, amely a kozmikus tudattal való kapcsolatára emlékezteti ot. E meditációs folyamatnak van egy olyan része, amelyben elménket minden más tárgytól elvonva a kozmikus tudatra összpontosítjuk.

Az astaunga jóga harmadik lépése az asanak (ászanák) gyakorlása. Az asana szó kényelmesen kitartott testhelyzetet jelent. Ez a jóga legismertebb, de gyakran legjobban félreértett része is. Az asanák nem közönséges tornagyakorlatok, mint pl. a callinetics vagy a gimnasztika. Az asanák különleges gyakorlatok, amelyek különleges hatással vannak a belső elválasztású mirigyekre, az izületekre, izmokra, ínszalagokra és az idegekre.

A bölcsek több ezer évvel ezelőtt megfigyelték az erdei állatok viselkedését. Észrevették, hogy minden állatnak vannak jellegzetes tulajdonságai, és hogy az állatok gyakran vesznek fel különféle testtartásokat. Ezeket a pózokat utánozva azt tapasztalták, hogy azok különleges hatással vannak az emberi testre. Például a páva olyan madár, amelynek rendkívül erős az emésztőrendszere, még a mérges kígyót is képes megemészteni. A régi bölcsek kifejlesztettek egy olyan pózt az emberek számára, amely a páva testtartását utánozza, és erősíti az ember emésztőrendszerét. Kidolgoztak másfajta testtartásokat is, amelyek más szervekre, mirigyekre hatnak. A régi korok mesterei több ezer pózt alkottak meg. Shrii Shrii Anandamurti ezek közül kiválasztott negyven olyan testhelyzetet, amelyek elősegítik az egyén spirituális fejlődését és betegségmegelőző hatásuk is van (lásd: Carya Carya III, Yogic Treatments, Nature Remedies).

Az asanák legfontosabb hatásukat a belső elválasztású mirigyekre fejtik ki. Ezek a mirigyek hormonjaikat közvetlenül a véráramba ürítik. A belső elválasztású mirigyek közé tartozik a hasnyálmirigy, a csecsemőmirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a mellékvese és a szaporító mirigyek (a herék és a petefészek). Ha valamelyik túl sok vagy túl kevés hormont termel, akkor az zavart okoz a test működésében. Például, ha pajzsmirigyünk – ami a torokban helyezkedik el – túl sok hormont termel, akkor lefogyunk. Ha túl keveset, akkor meghízunk. Ennek az az oka, hogy a pajzsmirigy által kiválasztott thyroxin hormon szabályozza szervezetünk metabolizmusát, anyagcseréjét, azt az arányt, ami szerint a test energiává alakítja a táplálékot. Az asanák a mirigyekre kifejtett nyomás révén szabályozzák azok téves, rossz működését. A különféle testhelyzetek mintegy masszírozzák a mirigyeket, az összenyomás és elengedés által szabályozzák a mirigybe jutó véráram mennyiségét.

Az asanák segítenek megőrizni a gerincoszlop rugalmasságát, ami rendkívül fontos a test öregedésének késleltetése szempontjából. Az idő előrehaladtával a gerincoszlop általában egyre merevebb lesz. Az asanák megfelelő végzésével e folyamat megelőzhető.

Az asanák másik fontos hatása, hogy segítik különböző szerveinket abban, hogy jól működjenek. Például több olyan asana van, amelyek a gyomrot, a beleket, az emésztő és kiválasztó szerveket masszírozzák. Az olyan problémák, mint a rossz emésztés, a székrekedés, a gyomorfekély, a májelégtelenség, stb. befolyásolható és gyógyítható bizonyos asanák és megfelelő étrend segítségével.

Az Ananda Marga rendszerében a jóga asanákat egy megfelelően képzett jóga tanár (acarya – ácsárjá) választja ki a tanítvány számára. Igen sok asana van, és mivel mindenkinek más a fizikai felépítése, mások az adottságai, ezért bizonyos asanák jobban, mások kevésbé illenek hozzánk. Az asanák kiválasztásakor a jóga tanár figyelembe veszi az asanák a test finom idegközpontjaira, a csakrákra gyakorolt hatását is. Két igen finom idegvezeték fut a törzsben, egymást ötször keresztezve a gerincoszlop közepén. Ahol ezek az idegvezetékek keresztezik egymást, ott találhatók a csakra néven ismert pszichikai energia központok. E csakrák nem anatómiai szervek, de ok irányítják a hozzájuk közel elhelyezkedő szervek működését. Így például, ha valakinek légzéssel kapcsolatos problémái vannak, olyan asanákra van szüksége, amelyek a mellkas közepén levő csakrát erősítik. Emésztési problémák esetén olyan asanákat kell végeznünk, melyek a köldöknél lévő csakrát erősítik.

A tantra filozófiája azt tanítja, hogy a világ öt alkotóelemből épül fel, melyek az éter, a légnemű elem, a fény, a folyékony és a szilárd elem. Az emberi test is ezekből az elemekből áll, működésüket a csakrák irányítják.

A testben lévő hét csakra, lentről fölfelé haladva a következő:

  • muladhara csakra, mely a kiválasztó szerveket és a szilárd (föld) elemet irányítja
  • svadhisthana csakra, a nemi szerveket és a folyékony (víz) elemet irányítja
  • manipura csakra, az emésztőszerveket és a fény (tűz) elemet irányítja
  • anáhata csakra, a légzőszerveket és légnemű (levegő) elemet irányítja
  • vishuddha csakra, a hangszálat és az éter (tér) elemet irányítja
  • ajina csakra, mely az elmét irányítja
  • és a sahasrára csakra, a kozmikus tudattal való egyesülés helye.

Az asanák azon kívül, hogy fizikailag karban tartanak minket, az elménkre is fontos hatással vannak. Ha mirigyrendszerünk az asanák hatására kiegyensúlyozottan működik, akkor elménk is kiegyensúlyozott lesz. Az asanák azzal, hogy erősítik a pszichikai központokat, a csakrákat, segítenek ellenőrzésünk alá vonni az ezen csakrák által irányított mentális hajlamokat (vrttiket). A jóga szerint az ember ötven fő mentális hajlammal rendelkezik, mint például a remény, a szeretet, a gyűlölet, a hiúság stb., amely hajlandóságok az alsó hat csakrában találhatóak.

Az astaunga jóga negyedik eleme a pranayama (pránajáma), azaz az életerő irányítása. A pránayama a jóga széles körben ismert része, de alapelve már kevésbé közismert, és ezért magyarázatra szorul.

A tantra az életet úgy fogja fel, mint a fizikai és a mentális hullámok párhuzamos működését, amit az életenergiák hangolnak össze. Az életenergiákat vayu-nak azaz „szél”-nek nevezik. Tíz vayu van az emberi testben, amelyek a mozgásokért felelősek, többek között a légzésért, a vér áramlásáért, a salakanyagok kiválasztásáért, a végtagok mozgásáért stb. Mindezen vayuk irányító pontja a pranendriya (pránendrija) (a pranendriya, a csakrákhoz hasonlóan, nem anatómiai szerv). E pranendriya köti össze az érzékszerveket az agy egy bizonyos pontjával. A pranendriya a mellkas közepén van, és a légzés ritmusával szinkronban lüktet. Amikor gyorsan lélegzünk, és a pranendriya is gyorsan lüktet, akkor az agy számára sokkal nehezebb kapcsolatot tartani az érzékszervekkel. Ha például 1000 méteres futóversenyen veszünk részt, közvetlenül a célba érkezés után nem tudunk úgy enni, hogy érezzük is az ízét annak, amit eszünk, mivel túl gyorsan lélegzünk és e miatt a pranendriya működése zavart. Gyors légzés közben szintén rendkívül nehéz az elmét egy gondolatra összpontosítani.

A pranayama tartalmaz egy speciális légzési eljárást, amelyben a pranendriya megnyugszik és az elme lecsillapodik. Ez nagymértékben segíti a meditációt. A pranayama helyreállítja testünk életenergiáinak egyensúlyát. A pranayama bonyolult gyakorlat, és veszélyes is lehet, ha nem hozzáértő tanítja. A pranayama gyakorlójának spirituális gondolat legyen elméjében gyakorlás közben, ellenkező esetben esetleg egy negatív hajlamra (pl. harag) koncentrálhat, s ekkor elméje inkább lealacsonyodik, mintsem hogy fölemelkedne. Azt is fontos tudni, hogy a test melyik részére kell koncentrálni az életerőt. Mivel ilyen bonyolult a pranayama, rendszerint csak egy előkészítő idoszak után tanítják, amelyben a tanítvány alapvető meditációs folyamatokkal és gyakorlatokkal ismerkedik meg. Az Ananda Marga rendszerében a pranayama a hat leckébol álló meditációs rendszer negyedik leckéje, melyre a tanítványt egyénileg oktatják, és csak akkor adnak neki új leckét, ha már készen áll annak befogadására.

Az astaunga jóga ötödik lépése a pratyahara (prátyáhárá), ami az elme visszavonását jelenti a külvilág dolgaihoz való ragaszkodástól. A meditáció során, a mantra ismétlését megelőzi egy folyamat, amelyben a meditáló egyetlen pontra vonja vissza elméjét. A jógikról szóló olyan történetek, amelyekben a jógi mély meditációba merülve észre sem veszi, amikor tűt szúrnak testébe, jól példázzák e gyakorlat hatásosságát. Mindazonáltal nem túl könnyű ilyen állapotba kerülni, amelyben érzékszerveinket ennyire ki tudjuk kapcsolni. Fokozatosan, kitartó és rendszeres gyakorlással egy kezdő meditáló is sikereket érhet el.

A pratyahara egy másik része a „színek felajánlása”. Az univerzum minden vibrálásához tartozik egy szín, és az elme minden tárgyához tartozik egy vibráció és egy szín. Meditáció közben az ember elméjét különféle tárgyak foglalhatják el. A meditáció végén a meditáló vizualizálja és szimbolikusan felajánlja a legfelső tudatnak azokat a színeket, amelyek a meditációt zavaró tárgyakhoz tartoztak. Ennek hatására az elme megszabadul ezektől a színektől és tárgyaktól.

Az astaunga jóga hatodik lépése a dharana (dáráná). A dharana az elmének egy konkrét pontra való koncentrálását jelenti. A tantrikus meditáció alapleckéjében a tanítvány elméjét egy speciális csakrára irányítja, amely az ő spirituális és pszichikai középpontja. Ez a pont (az Ista csakra) személytől függő, és a meditációt oktató acarya jelöli ki a beavatáskor. Akkor kell elkezdeni a mantra ismételgetését, amikor elménk erősen erre a pontra koncentrál. Ha az összpontosítás megszakad, a tanítványnak újra vissza kell hoznia elméjét erre a pontra. A dharana egyik formája a koncentrációs pontra való összpontosítás.

Létezik azonban egy másik formája is, a tattva dharana (tattva dáráná), amikor a tanítvány a csakrákra koncentrál, és a csakrák által irányított speciális hajlamokra. Ez a lecke azért fontos, mert segít a meditálónak uralmat szerezni azon elmebeli hajlandóságok felett, amelyeket az adott csakra irányít és növeli az elme koncentráltságát, amely más meditációs leckéknél is rendkívül fontos. A tattva dharana csökkenti az ida és pingala energia vezetékek susumna vezetékre gyakorolt nyomását. Amikor ez a nyomás csökken, akkor a spirituális energia (a Kulakundalinii) szabadabban tud fölfelé áramolni. A tattva dharana a harmadik meditációs lecke része.

Ha a dharanát már jól begyakorolta valaki, elkezdheti az astaunga jóga hetedik lépését, a dhyana-t (djána). Ebben a folyamatban elménket először az egyik csakrára koncentráljuk, majd egy folyamatos, töretlen áramlás formájában a Legfelső Tudat felé fordítjuk. Ez a folyamat addig tart, amíg elménk teljesen feloldódik a Legfelső Tudatban. Ez egy nehéz folyamat, és csak akkor tanítják, ha a törekvő már begyakorolta az összes megelőző lépést, különösen a dharanát.

A dyananak különféle formái vannak, és a dhyana tanulmányozása által megérthetjük a tantrának a többi spirituális hagyományhoz való viszonyát. Amikor a tantrikus mesterek először vitték a meditációnak ezt a formáját Kínába, ott csen-ként vált ismeretessé, és amikor a csen-t elvitték Japánba, az ott zenként terjedt el. Bár lényeges különbségek vannak a mai zen meditáció és a dhyana Indiában, a tantrikus mesterek által gyakorolt formái között, a tanítás gyökere ugyanaz. A dhyana segít az elme legfinomabb rétegének tökéletesítésében, és elvezeti gyakorlóját az astaunga jóga végső állapotához, a samadhihoz (szamádi).

A samadhi nem hasonlít az előző hét lépéshez, ugyanis ez nem egy módszer vagy gyakorlat, hanem maga az eredmény, az astaunga jóga gyakorlásának eredménye. Ez az elme beolvadása a Legfelső Tudatba. A samadhinak két alapvető formája van, a nirvikalpa és a savikalpa samadhi. A savikalpa sanmadhi egy torzítással, korlátok között megélt olyan transzállapot, ahol beleolvadunk a Legfelső Tudatba. A savikalpa samadhiban az egyén azt érzi, hogy „Én vagyok a Legfelső Tudat”, a nirvikalpa samadhiban pedig már nincs többé olyan érzés, hogy „Én”. Az egyéni tudat teljesen beolvad a Kozmikus Tudatba.

Azok akik megtapasztalták ezt az állapotot, nem tudják leírni azt, mert elméjük kikapcsolt állapotban volt közben. Csak akkor szereznek tudomást róla, amikor már kikerülnek ebből az eggyé vált transzállapotból. Akkor a rendkívüli boldogság hullámait tapasztalják meg, és feltételezik, hogy nirvikalpa samadhiban voltak. A samadhi elérése hosszú evilági vagy egy előző életbeli gyakorlás eredménye, avagy a Guru kegyelméből következik be. Ebben teljesedik ki több millió év fejlődése, amely az alacsonyabb rendű életformákból indul ki és az emberiség az összes létező Forrásába való beolvadásával ér véget.